Ebben a blogbejegyzésben körüljárjuk, hogy hogyan alakul a szülők felelőssége a gyermektartás körében, ha a szülők már nem élnek együtt, hogy mit mond a Ptk. a kiskorú gyermek tartásáról és hogy milyen körülményeket vizsgál a bíróság a tartásdíj meghatározása során.
Hogyan alakul a szülők felelőssége a gyermektartás körében, ha a szülők már nem élnek együtt?
A szülők közös felelőssége a gyermek tartásáért különösen akkor jelentkezik, ha a szülők nem élnek együtt, ilyenkor az egyik szülő jellemzően természetben tartja a gyermeket, a másik pedig pénzben fizeti a gyermektartásdíjat. (Vékás-Gárdos, 2014, 866.o. )
Mit mond a Ptk. a kiskorú gyermek tartásáról?
A Ptk. a rokontartásról szóló általános szabályokat tartalmazó cím alatt önálló fejezetként tárgyalja a kiskorú gyermek tartását, mely tehát a rokontartásra vonatkozó szabályokhoz képest speciális szabályokat tartalmaz a kiskorú esetében. (Vékás-Gárdos, 2014, 866.o.)
A Ptk. 4:194. § (1) bekezdésében rögzíti a rokontartásra való jogosultság alapvető kritériumait. Eszerint, rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, akinek nincs tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy élettársa.
A fenti – a rokontartás körében érvényesülő – általános szabály, a kiskorú gyermek esetében eltérően érvényesül. (Vékás-Gárdos, 2014, 866.o.)
A kiskorú gyermek életkorából rendszerint következik, hogy önmagát nem képes ellátni és általában a létfenntartáshoz szükséges anyagiakkal sem rendelkezik. Ezért az esetek túlnyomó többségében rászorul arra, hogy eltartásáról szülei gondoskodjanak.[ Dr. Kőrös A. (2007): „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve 9. Rész: A gyermektartás. CSJ, 2007/2., 2.o.) A Ptk. vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett. Ez a vélelem a 20. életévének betöltéséig a középiskolai tanulmányokat folytató gyermeket is megilleti, mely vélelem megdönthető például a gyermek saját keresménye, jövedelmi viszonyai figyelembevételével, ha ez olyan mértékű, hogy a gyermek képes saját magát egészben vagy részben eltartani.
A szülő nem mentesülhet a gyermektartási kötelezettsége alól amiatt, hogy azzal saját szükséges tartását veszélyeztetné. A Ptk. szerint ugyanis a kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles.
A gyermektartás módja tekintetében a Ptk. rögzíti, hogy a gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, a különélő szülő elsősorban pénzben (gyermektartásdíj) teljesíti. A kiskorú gyermek eltartására vonatkozó kötelezettség minden más jogosultat megelőz, így a nagykorú gyermeket is.
A gyermektartásdíjról a Ptk. szerint megegyezhetnek a szülők. Amennyiben a kiskorú gyermek különélő szülei nem tudnak megállapodni a tartásról, a bíróságnak kell döntenie annak mértékéről.
A tartásdíj megállapításának módjára és mértékére a rokontartás általános szabályai az irányadóak. Eszerint a bíróság a tartás mértékét a jogosult indokolt szükségletei és a kötelezett teljesítőképessége alapján határozza meg azzal, hogy a leszármazó eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségeinek viselésére is kiterjed. (Makai et al., 2018, 10.o.)
Milyen körülményeket vizsgál a bíróság a tartásdíj meghatározása során?
A Ptk. nevesíti, hogy milyen körülményeket kell vizsgálnia a bíróságnak a gyermektartásdíj meghatározása során. Eszerint a gyermek indokolt szükségletein túlmenően a bíróságnak mindenekelőtt vizsgálnia kell mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyait. A gyermek indokolt szükséglete a kommentár irodalom szerint nem jelenthet szűkös tartást, azaz nem egyenlő a létminimummal, hanem a jogosulti igényeknek megfelelő, egyéniesített átlagos színvonalú kielégítést jelent. (Makai et al., 2018, 11.o .)
Dr. Topuzidu Alexandra LL.M.
Felhasznált irodalom:
Dr. Kőrös 2007: Dr. Kőrös András: „Fontolva haladás” – az új Ptk. Családjogi Könyve 9. Rész: A gyermektartás. CSJ, 2007/2., 1-7.
Vékás-Gárdos 2014: Vékás Lajos-Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer Complex Kiadó, Budapest, 2014.